No stress

2011 május 9. | Szerző: lájtblu |

 “Néha egyszerűen csak tovább kell majd lépned, ha valami rossz történik. Ez egy fejezet lesz a múltadban, de vigyázz! A könyvet sose zárd be. Csak lapozz tovább.”

“Eljön egy pillanat az életedben, amikor rájössz, hogy ki az, aki igazán számít; hogy ki az, aki sosem számított; ki az, aki többé nem fog és ki az, aki mindig is számítani fog.. ezért ne aggódj azok miatt, akik már a múltad részei: megvan az oka annak, hogy a jövődben ők miért nem szerepelnek.”

Ezek most annyira igazak.Azt hiszem nekem már nem kell rágódnom Rajta.Nem éri meg az egész,hogy ezen őröljem magam és ne csináljak semmi mást.Nem megy így a koncentráció és így vizsgaidőszak eleje fele ez nem pozitívum.

Szeretném lezárni,de ehhez még egyszer látnom kell és el kell mondanom neki,hogy ezt azonnal fejezze be,ne keressen,ne irkáljon rám.Értse már meg,hogy mi ezek után nem leszünk barátok.

Ha meg akar valamit,akkor kérem szépen kommunikáció!

Már igen régen feltalálták és ez alatt a személyes beszélgetést értem és nem az msn-t meg az efféléket.Néha kiborít ez a mostani interneten megélt élet.Egy lájk,egy bökés,mns…stb.Gyerekek mi lett a személyes kapcsolat varázsával?Hol vannak azok az idők?

Annak nagyon örülök,hogy a barátaim mellettem állnak és támogatnak,akármi is legyen az.Ha kell akkor leosztanak,hogy kapjak az agyamhoz.Erre csak pár ember képes és akkor észbe kapok szerencsére.

Nekem nem kell a feszültség!