A nagy beszélgetés

2011 május 17. | Szerző: lájtblu |

 Végre elértem,hogy találkoztunk.2 hétbe telt,de végre felfogta,hogy nekem ez szükséges,hogy végleg lezárjam ezt az egészet.Felőlem akkor éljen a drága barátjával együtt,mert egyébként is mindig együtt vannak.

Beültem a kocsiba és negyed órán keresztül csak mondtam a magamét.Elmondtam az összes sérelmem és igazat is adott nekem.Végre valahára elismerte a dolgokat.Mondta,hogy ő nagyon gyerek még.De előtte meg ő mondta,hogy viselkedjünk felnőttesen.No comment.Győzködött,hogy akkor holnaptól barátok leszünk.Erre én mondtam,hogy azért a dolgok nem teljesen így működnek.Nem is értem,hogy lehet így hozzáállni a dolgokhoz.Innen látszik,hogy tényleg egy kisfiú.

Nem is éri meg többet ezzel foglalkoznom.Már nem bánt.Kiölt belőlem mindent sikeresen.

Örülök,hogy lezártam magamban az egészet.Sokkal boldogabb vagyok és a lelki békém is megvan.