Ex-ek lépten nyomon…

2011 május 24. | Szerző: lájtblu |

 Még csak kedd,de már három exem is az utamba akadt.Kicsi a világ és ilyenkor egyre kisebbnek érzem.

Első ex : a metróban találkoztunk,szép volt a kapcsolatunk és nem is váltunk el haraggal szerencsére.Nagyon jót elbeszélgettünk,most újságíró.Változott…a szeme persze ugyanúgy csillog és még mindig édes a mosolya,de ő is lassan felnő.Komoly volt,de megmaradt az a csibészes mosoly az arcán.Örültem,hogy egy negyed órára láthattam és tudhatom,hogy boldog.

Második: msn-en írt rám.Ő az utolsó exem,akiről lentebb sokat írtam.Normális voltam.Büszke is vagyok magamra,hogy nem küldtem el sehova.Azt mondta nem érti a lányokat.Ez nem újdonság.Nem is fogja.A lányok néha magukat sem értik.Férfi legyen a talpán,aki megérti őket.Nem én leszek az a személy,aki tanácsokkal látja el a nőkről.

Harmadik :a közösségi portálon írt rám.Már 1 éve szakítottunk,azaz én szakítottam,mert elutaztam fél évre.Vele is jóba maradtam.Megkérdezte,hogy lenne-e kedvem találkozni és beszélgetni.Miért is ne?Szerettem azt a pasit,csak nem volt igazán hozzám való.Ő az a csöndben elvagyok típus,aki nem szereti a hangos bulikat,de egy jó házibuliban mindig benne van.Nagyon elnyomtam őt.

Ez most milyen jel?Ennek most tulajdonítanom kellene bármilyen jelentőséget is?

“Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek.” Dan Millman