Egy fiúról

2011 augusztus 4. | Szerző: lájtblu |

 Június közepén ismertem meg egy buliban,akkor nagyon sokat beszélgettünk,de nekem mennem kellett.Akkor megadtam a számom,de nem jelentkezett,amit nem is értettem,hiszen olyan jót elcsacsogtunk és láttam rajta,hogy nagyon tetszek neki és ö sem volt közömbös számomra.A történet itt annyiban is maradna,ha…

Lementünk a barátokkal egy kicsit táncolni és ott volt ő.Egyből felismertem a gyönyörű szemét és persze mivel magas lehetetlen nem észrevenni.Ott táncoltam bent és ő csak nézett és nézett,de nem jött oda…már tűkön ültem,hogy most miért nem és vajon nem is fog  köszönni sem?Aztán kijöttünk haverommal és leültünk,persze nézett.Haverom hazament,én még nem szerettem volna.Elindultam lefele,erre megfogta a kezem és mondta,hogy szia,és tudta a nevem!!!

Majd elkezdtünk beszélgetni,mint kiderült rossz számot adtam meg eggyel több 7es,kevesebb 0.Gratulálok magamnak.Ő persze mondta,hogy hívott,de azt hitte direkt adtam meg rossz számot.Hogy lehetek ilyen figyelmetlen?Megint beszélgettünk,majd elmentünk hozzá.Megittunk egy fél üveg bort és volt csók is,de semmi más.Jól csókol.

Hihetetlen ez a fiú,annyira okos,figyelmes és még helyes is.Majd kikísért.Ezúttal jó számot adtam meg,még meg is csörgettem magam a biztonság érdekében.Azt mondta majd hív…azóta eltelt 2 nap és semmi.Áááááá!

Nekem kell ez a fiú.Kezdek a saját rémálmommá válni.Minden tizedik percben lesem a telóm és ha csörög egyből azt hiszem,hogy hív és mindig csalódottan veszem tudomásul,hogy  “csak” anya,tesók,barátok hívnak (ami persze jó!).

Most vajon mire vár?Vagy mégsem akar velem találkozni,de akkor minek volt olyan kedves és minek hívott fel,azaz csak akart volna,ha nem rossz számot adok meg.Nem értem,de olyan jó lenne ha tudnám.