A remény hal meg utoljára

2011 október 5. | Szerző: lájtblu |

 Mostanában kicsit stresszesebb vagyok a kelleténél.

A suli  leterhel,a lakás eladásos mizéria is,ami úgy néz ki sikerült és jövő hétre minden kész is lesz.Ha ez nem lenne elég akkor  ott van még az egyik haverom A.(már nem használom a barát szót!),aki össze-vissza kamuzik mindenkinek és nagyon kezd elegem lenni a sok kitalált történetből.Ha okosan csinálta volna talán elkerülhette volna a lebukást és akkor most lennének barátai,mert jelen helyzetben nem igazán vannak neki és ezt csakis saját magának köszönheti.Nagyon kedveltem őt,mert alapjában véve egy jó-fej ember csak sajnos az utóbbi 2 hónapban a csillagokat is lehazudta az égről.Sokat csalódtam benne és azt hiszem kicsit félre is ismertem,ez bánt a legjobban.Én mindig hittem benne és bíztam.Mára már a kérdéseit sem hiszem el.

Igazán rám férne egy jó masszázs.

A metrón,a buszon,a villamoson mindenhol boldog szerelmesek vannak,olyan mintha ellepték volna egész Budapestet vagy csak eddig nem vette észre,hogy ilyen sokan vannak és nyilvánosan enyelegnek?!Félreértés ne essék most pont nem a féltékenység szól ki belőlem,hanem hogy némelyik pár már átmegy a gusztustalan kategóriába.Mert kérdem én,hogy ki a fene szeretné nézni,hogy ők majdnem a villamoson élik ki a szerelmi életüket?Én speciel nem igazán vagyok kíváncsi rá.

Hogy legyen jó példám is:Tegnap a metrón utaztam és a Deákon felszállt egy párocska.Mind a ketten nagyon csinosak voltak,a fiú kicsit talán túlzásba is vitte a divatozást,de nem is ez a lényeg,hanem hogy a srác úgy nézett a lányra,mintha nem is létezne másik ezen a Földön és a lány is pont ilyen szemekkel nézett vissza.Egy pillantás többet ér minden szónál.

Jó volt látni,hogy ebben a rohanó világban még létezik ilyen és én várom,hogy egyszer nekem is ilyen szerencsém lesz,mint a lánynak a metrón.