Az esküvő nagyon szép volt.Még most sem tudom felfogni,hogy a barátnőnk,aki annyi idős, mint mi férjhez ment.A ruhája csodaszép volt és ő is csak úgy ragyogott a boldogságtól.Én mindig meghatódok az esküvőkön,ez most is így történt.Nem vagyok az a romantikus fajta,de egy esküvő az más.Jó most nem próbálok mentegetőzni,hogy miért lett könnyes a szemem.
Azóta sem keresett a barátom Ri.(az a fiúbarát,aki sokat jelent nekem).Most már tényleg nem értem,hogy mi lehet a baj és mindenki csak össze-vissza kamuzik nekem.Másik haverom nagyon jól tudta,hogy merre van és hazudott.Nem értem,hogy ennek mi értelme volt.Már 12 napja nem beszéltem a sráccal.Van amikor nem is hiányzik annyira,máskor meg legszívesebben sírnék,mert hiányzik.De persze nem sírok,mert erős vagyok…vagy próbálok az lenni.Ha tudnám mi a baja velem,akkor sokkal jobb lenne.Így meg minden olyan furcsa és rossz.
C.(külföldi nagy szerelem) jön Budapestre,aminek örülök is meg nem is.Azért örülök,mert szeretem őt és azért nem,mert tudom,hogy csak 4 napra jön.Utána pedig megy haza és én nem láthatom őt sok ideig.De azt hiszem az a 4 nap meg fogja érni,hogy utána egy kicsit rosszabbul leszek.Ő is hiányzik.Ő máshogy hiányzik,mint Ri.Talán magamnak sem akartam soha bevallani,hogy ő a nagy ő,mármint C.
Ezért sem jött mostanában össze semmilyen kapcsolat vagy valami afféle.Közben pedig magányos vagyok,mert jó lenne ha lenne valaki (és nem is akárki!),aki mellé oda lehet bújni…
Szeretnék elmenni síelni januárban.