”Szenvedéseink tárgya: a hiány, valakinek vagy valaminek a hiánya. Vagy úgy, hogy volt, de most már nincs – akár elvesztettük, akár elvették – vagy úgy, hogy másoknak van, de nekem nincs. Minden szenvedésünk mögött a hiány, a nincs, a nemlét áll. Ezért van az, hogy a szenvedést megosztani nem lehet. Mert a hiányt, a nincset, a nemlétet nem lehet átadni, vagy átvenni. Mert nincs.” (Biegelbauer Pál)
Szomorú dolog történt előző héten.Elvesztettem egy nagyon fontos embert az életemből:az apukám.Hirtelen történt és senki nem volt rá felkészülve,ezért nagyon lepadlózott a hír,de mennem kell tovább és szerintem ő sem szeretné ha bedepiznék és igyekszem nem is.Pedig olyan nehéz.Szerencsére ott van anyum,aki sokat segít és a testvéreim.
Szerencsésnek mondhatom magam,mert sok olyan barátom van,aki támogat és mellettem áll ebben a nehéz időszakban.Mindenki olyan kedves volt és sok szeretet kaptam,persze ez nem pótolja azt az űrt,ami most fenn áll.
Olyan emberektől is kaptam szeretet és támogatást,akiktől nem is vártam volna.Nagyon meglepett pár ember és pozitívan csalódtam emberekben.Egyik csoporttársam,akivel jóban vagyok,de mégsem a legfontosabb odajött és átölelt.Ezt abszolút nem vártam és eleinte meg is voltam illetődve,hogy most ez mi?Azt gondoltam,hogy nem sok érzelem szorult belé,de tévedtem.Sajnálom,hogy ezt gondoltam róla és nagyon sokat emelkedett a szememben ezzel a gesztusával.Köszönöm.
Igyekszem továbbra is pozitív maradni és a szebb dolgokat meglátni.
Ez a gyertya égjen édesapám emlékére.
