Megint szégyellem magam,mert jócskán elfeledkeztem erről a blogról.De most kárpótlásként írok,hogy mi is történt velem az elmúlt (hoppáré) 5 hónapban.
Februárban voltam kint szerelmemnél(aki azóta exem,de erről majd később!).Nagyon fantasztikusan éreztem magam.Ilyen sokat még sosem repültem,majdnem egy nap volt mire eljutottam hozzá.Ugyanazok az érzéseim voltak,mint előtte.Úgy hiányzott már.Olyan volt a találkozásunk,mint valami giccses amcsi filmben,komolyan csak a zene hiányzott.
Elmentünk tengerpartra meg voltunk road tripen és végre láttam igazi koalat és kengurut 🙂 Hatalmas élmény volt.A barátai csúcs szuperek és milyen kedvesek.Pont mikor kint voltam volt egy zenei fesztivál a tengerparton,ahova lenéztünk.Nem ismertem az előadókat,de nagyon jól éreztem magam.Ebben az időben hatalmas volt a szerelem és el se engedtük egymás kezét egy röpke percre se,ha tehettük.Sajnos a 2,5 hét iszonyatosan gyorsan eltelt és mire feleszméltem mehettem is haza a szokásos kis életembe.Nem akartam újra elválni tőle,tudtam,hogy nehezen fogom megint elviselni a hiányát.És sajnos azt is tudtam,hogy még nehezebben fogjuk tudni összeegyeztetni az időnket,mert már neki is elkezdődött az egyetem.Sajnos a 10 óra időeltolódás se szerencsés :S
Hazaérve még kicsomagolni is alig volt időm máris mindenki megrohamozott,hogy milyen volt kint és hogy éreztem magam.Aztán elkezdődött a második szemeszter.Nagyon hajtottam,hogy minden meglegyen.Magamhoz képest még több energiát és időt öltem a tanulmányaimba,mint szerintem valaha.Ennek meg is lett az eredménye,jelenleg minden tárgyamból van gyakorlati jegyem és épp most küzdök a vizsgákkal (csupán csak 12 van,ebből 3 már siker).
Most egy kicsit kellemetlenebb vizekre evezek…
Nem is igen szeretném nagyon elhúzni ezt a témát,de sajnos vége a kapcsolatunknak.Nem élte túl ezt a hatalmas távolságot és időeltolódást.Már több,mint egy hónapja otthon voltam,de mi még mindig nem tudtuk megoldani a kommunikációt és engem ez baromira elkezdett zavarni.Nehogy félreértés legyen nem akartam én minden nap skypolni vagy chatelni,de azért a másfél hónapba egy skype belefért volna igazán.Értem én,hogy nagyon elfoglalja a suli,meló és az egyéb teendők,de azért valahogy csak meglehetett volna oldani.Most elvileg szüneten vagyunk,de én ebben a szünetesdiben nem igen hiszek.Ilyen szerintem nem létezik vagy együtt vagyunk vagy nem.Majdnem egy év volt.Még mindig fáj az egész és néha nagyon hiányzik.Próbálok tovább lépni és ismerkedni,de nem egyszerű.Sokszor azon kapom magam,hogy emlékeken merengek.Amikor pedig nem gondolok rá tesz róla,hogy gondoljak rá és ír egy emailt.Nem értem,hogy akkor miért nem hagyja,hogy elengedjem.Feleslegesek szerintem ezek a körök…
Kicsit összetört valami bennem,de elég erős vagyok összekaparni magam és hiszem,hogy találok valakit,aki ugyanilyen vagy boldogabbá tesz.Lehet,hogy ezzel még nincs vége a történetünknek,de nekem még egy évem van a suliból,addig nem tudok kimenni hozzá,mert ez volt az eredeti terv.Ő meg pláne nem tud,mert még csak most kezdett el egy három éves bsc-t.Szóval nincsenek szép kilátások,remény az talán még maradt,hogy egyszer majd…
Ki tudja?Ez még annyira a jövő zenéje.Ő elvileg 2015-ben Európában fog tanulni,de ki tudja addig velem mi lesz.
Végre beköltöztem a szuper kis lakásba.Annyira élvezem azt,hogy egyedül lakok.A régi albérlet se volt rossz,de ott már kicsit sokan lettünk a vége fele volt,hogy hatan voltunk a három szobába és kezdtek kicsit kikészülni az idegeim.
Azt hiszem mára zárom a soraim és ha eszembe jut még valami nem leszek rest és egyből lejegyzem.