Kapcsolatok még mindig

2012 január 28. | Szerző: lájtblu |

 Azon gondolkodtam mostanában,hogy milyen nehezen engedek el embereket az életemből.Nehéz nagyon!

A legjobb barátnőmmel nagyon sok közös élményünk van és tényleg imádom,de kezdem úgy érezni,hogy ez már rég nem olyan,mint régen.Ő elvan az idegbeteg pasijával,nekem nagyon ritkán ír és pont ennyiben ki is merült a dolog.Igaz,hogy már én se hetente járok haza,hanem maximum egy hónapban egyszer,de volt olyan,hogy akkor sem ért rám.

Persze a dolgok mindig változnak és már nem 10 évesek vagyunk,de akkor is nagyon hiányzik,ami régen volt.Annyira más lett az életünk és egyre távolabbinak érzem őt.Lehet,hogy ez már így marad és nem fog változni?Nem vagyok jósnő,de úgy érzem,hogy most egy nagyon rossz úton halad,mivel okos nagyon jól tudja,hogy amit csinál nem jó,de mégis csinálja.Már elmondtam a véleményem és nem fogom magam ismételgetni.Ha neki kell,hogy szar legyen akkor sok sikert hozzá,de én már beleuntam ebbe az egészbe.

Most is feljött Pestre,persze nem hozzám,hanem egy pasihoz…mondjuk írt nekem,hogy talizzunk,de ezt is akkor,amikor a pasinak el kellett valahova ugrania.Most lehet,hogy rosszul látom,de nekem nagyon úgy tűnik,hogy azért találkozott velem,mert épp nem ért rá a srác.

Régebben nagyon bántott ez az egész,mára már nem fáj annyira.Megbékéltem vele és ha majd megjön az esze,akkor ott leszek neki,mert szeretem őt.Ő az az ember,aki belelát a vesémbe és ha nem mondok semmit ő akkor is tudja,hogy mi van bennem.

Szerencsére lettek azóta új barátaim is,akik közül Ri az egyik legfontosabb és ő is belém lát és rá valahogy még haragudni sem tudok soha,mert úgy imádom.Csivel is nagyon jóba lettem,őt is imádom.

Jönnek és mennek az emberek…változik a világ,ami így is van rendjén.